Az első forró napok a Balatonnál.
Mi is jellemző jobban az április végi, májusi napokra a Balatonnál, mint a nyíló orgona-bokrok, az óriási cserebogarak, a frissen született szúnyogok (halál rájuk) és a nyári hőség?
Mindenhol virágok, rovarok és füvet nyíró emberek, már kinyitott de még 'üres' vendéglátó-helyek.
Számomra ez az egyik legkedvesebb időszak. Kicsit olyan érzésem van, mintha a dübörgő nyár közepén, annak minden szépségével együtt, valami központi helyre, bombariadót jelentenék névtelenül és már a majdnem üres partra érkeznék meg.
Csak néhány elvetemült horgász maradna akiknek szintén kapóra jött ez a megüresedés és a kiváló olaszrizling szerelmesei, akik annyira élvezik a fröccsözést a napon ülve, hogy őket semmiféle bombával nem lehet kizökkenteni a napi rutinból.
Szokásos csopaki körutazásunk első helyszíne természetesen a Jásdi vinotékába vezetett. Itt felfrissítettük magunkat egy-egy kiváló vice-házmesterrel a kellemesen hűvös teraszon, majd visszatértünk a 30 fokos hőségbe. Még szélesebb mosollyal és enyhén csökkent koordinációs képességgel vettük az irányt a strand felé.
Kis part-menti séta után, következő célpontunk az Andi Grillkert. Meg akartunk erősíteni egy tavalyi élményt, miszerint világbajnok volt a tonhalas pizza. Jelentem idén is az, ha nem mégjobb. Bárhol megállná a helyét, szóval az már csak plusz élmény, hogy mivel a grillkert a strand területén van, a teraszától néhány méterre ringatózik a Balaton. Ezen együttes hatások miatt nem siet az ember tovább, inkább kikér még néhány fröccsöt és csak üldögél.
A nap egyre laposabban süt. Hol is zárhatnánk az estét ha nem a STOP-ban. Nem kezdem magyarázni, aki volt már ott az tudja miről beszélek. Este, ahol a 71es keresztezi Csopakot.
Kicsit féltünk a tulajdonos-váltás híre miatt, de ez az érzés gyorsan elillant. Nagyon kedves az új személyzet is és a hely szelleme ugyan olyan megkapó mint eddig. Nem véletlenül térek be már több mint 13 éve. :)
A hagyományos pirítóst felváltotta a háromszög toast, de a második esténken debütált a velős pirítós, ami kicsit más mint eddig volt, de semmi rosszat nem tudok róla mondani. Két jó nagy szelet pirítóson terül el és pirosas színét a piros-paprikának köszönheti. Erős Pista és Édes Anna párosa most nem járt hozzá alapból és a toasthoz sem járt a kis tégely ketchup, de az tény, hogy nem is kértük.
Egyben öröm és szomorúság a Tamás pince felfedezése. Szomorú, hogy a sok év alatt most sikerült csak benézni de ezt feledtető öröm, hogy végül feltérképeztük. A Tamás pince nem más, mint a kiváló csopaki borok és bio-kiegészítők országa. A végig kóstolt borpaletta teljes skálája olyan, hogy "mindet akarom". És akkor persze még nem említettem a remek, teljesen bio alapanyagokból készült szörpöket, zseléket és eceteket, ami nélkül mint megtudtuk, a híres Kadarkában (Király utca) kapható levendulás rozé-fröccs nem jöhetne létre. Ajánlom mindenkinek, hogyha az északi parton jár, mindenképp egyeztessen telefonon és iktasson be egy látogatást ebbe a kedves családi pincészetbe. Nekünk ezennel beépült a szokásos körútba. :)
http://www.tamas-net.com/
Eljött az elseje és a hazautazás is ezzel együtt. Még egy kis bambulás a csendes vízparton (még tart a bombariadó). A fröccs helyett már szódavíz van a pohárban, de ilyenkor öröm az ürömben, hogy a csomagtartóban már pihennek a frissen beszerzett Tamás és Jásdi kellékek a hosszú pesti éjszakákhoz.
Andi Grillkert még ellát minket némi kiváló étellel és nekivágunk az útnak...
